Induló rovatunkban azoknak az olvasóinknak szeretnénk kellemes perceket szerezni, akik - kihasználva községünk természeti adottságait - ezeket az ősi mesterségeket napjainkban is folytatják. Természetesen ezek ma már nem a megélhetést jelentik számukra mint hajdanán, hanem szórakozást és aktív kikapcsolódást, megfűszerezve jó adag szenvedéllyel.Első utam hová máshová is vezethetett volna, mint a Tisza egyik legősibb holtágához, a 15,4 km hosszú, 150 ha területű csodálatos, Tiszalúci Holt-Tiszához.A Szakolczai-zsilip közelében beszéltem meg találkozót Madarász Attilával, aki 1990 óta a Tiszalúci Sporthorgász Egyesület társadalmi halőre volt, majd 2004. november 1.-től főállású halőrként végzi feladatát. Kényelmesen elhelyezkedtünk az egyesület motorcsónakjában és azonnal a munkájáról kezdtem faggatni. Kérdéseimre válaszolva elmondta, hogy munkáját a hatalmas vízterület ellenőrzésében, gondozásában 11 társadalmi halőr, a mezőőr és a természetvédelmi őr is segíti, a lelkes egyesületitagok mellett.

A víz fő problémájaként említette , hogy a holtágat a Kőgát és a Fekete-híd 3 szakaszra osztja. Ezen vízterületek között a vízcsere rendkívül kis mértékű, és emiatt az egyes területeknek eltérő a vízminősége. A Kőgátnál a halak vonulása kis mértékben, de megvalósulhat, azonban a Fekete-hídnál lévő áteresz jelentős mértékben feliszapolódott, így ezen a halak közlekedése, illetve ívás esetén a vonulása szinte lehetetlen.
A vízminőség témájától csak egy ugrás volt a téli halvédelem problémája. Elmondta, hogy februárban 272 léket vágtak, ezeket folyamatosan újra kellett vágni, azonban így is, a Bárányszegi részen kisebb mértékű lefulladás volt észlelhető, amely főleg a süllő állományt érintette. A lefúlás okaként emlitette a vastag hóval borított jégpáncél mellett az iszonyatos mértékben elszaporodott törpeharcsákat, amelyek több 10 000-es csapatban vonulva kimozdították a nemes halakat a téli vermelő illetve beálló helyeikről. Aggódva kérdeztem, hogy mi lesz a horgászatot szinte már lehetetlenné tevő törpeharcsa invázióval? Valamelyest jó hír, hogy 2006-ban az egyesület 18 db törpeharcsa-csapdával megkezdte az állomány gyérítését. Közel 2 hónap alatt mintegy 100 mázsa törpeharcsát sikerült kifogni, ebből kb. 60 mázsát az üdülőtelepnél, 28 mázsát a Nagyörvénynél, és 12 mázsát a Bárányszegi részen. Jövő évben újabb 20 csapda vásárlásával szeretnék tovább folytatni a megkezdett munkát.
A továbbiakban az egyes halfajok állományának alakulását elemezgettük. Igazolta azt a meglátásomat, hogy a csuka állománya jelentősen lecsökkent, aminek okaként a törpeharcsák ikrafaló és ivadékpusztító kártétele a felelős. A süllő állomány erős, fejlődőképes, a folyami harcsa állomány feljövőben van, bár még kevesen horgásznak erre a halfajtára, inkább a kisszerszámos halászok fognak belőle néhány példányt. A ponty állomány a folyamatos telepítés hatására, egyes időszakokban, gazdag fogással kecsegtet.
 
Ahogy haladunk csónakunkkal, a Tuskós-kanyar meredek partszakaszán hatalmas hódvár bejáratára bukkantunk. Közelebb érve, az iszapban jól kivehetővé váltak a hód jellegzetes nyomai. Attila megemlítette, hogy 5-6 hódcsalád él a holtág területén, amelyek helyüket állandóan változtatják a fellelhető tápláléktól függően. A hódok mellett a másik szigorúan védett vízi emlősünk, a vidra is megtalálható szép számban.
A Fekete-hídnál csukázó testvérpárral, Kiss Jánossal és Sándorral találkoztunk, akik az aznapi első csukájuk megfogása után bizakodva figyelték úszóikat. Jófajta, frissen sült szalonnával kínáltak bennünket, amit nem is utasítottam vissza.
Megköszöntem Attilának a kirándulást és a sok érdekes információt, majd hazafelé vettük az irányt és újra gyönyörködhettünk a festői szépségű, őszi Tiszalúci Holtágban, a "mi" vizünkben.
Dr. Boros László