Készítsünk kerti tavat!

Eme írással szeretnék minden olyan horgásznak segíteni, aki saját kezűleg szeretnének egy kerti tavat készíteni. Egy kis „kezdő lökés” ez az írás, bíztatás hogy igenis megéri megcsinálni, és utána örömünket leljük benne. Nézzük hát a munka menetét lépésről lépésre!

Több könyv íródott e témában; ebben az írásban egy olyan forgatókönyv olvasható, ami alapján bárki elkészítheti otthon a kertben a saját kis kerti tavát. Jómagam egy 25 köbméteres fóliázott kerti tavat készítettem immár 3 éve, ennek fotóival illusztrálom az írást.

Első lépés, a tervezés

Miután eljutottunk a döntésig, hogy bizony nekünk lesz tavunk, el kell dönteni, milyen és mekkora legyen. (A méret tekintetében fontos tudni, hogy a 46/1997.(XII. 29.) KTM rendelet 9. §-a szerint a 10 köbméteres vagy az ezt meghaladó kerti tó létesítése építésügyi hatósági engedélyhez kötött tevékenységnek minősül.) A kialakítás módszere szerint alapvetően három alaptípus közül választhatunk: fóliázott, betonozott és az agyagos.

• A fóliás talán a legelterjedtebb és a legolcsóbb. A névadó kellék szakboltokban szerezhető be, anyaga speciális gumi, vastagsága 0,3 mm-től 2 mm-ig terjed (a legvékonyabb csak kis tavakhoz, a legvastagabb pedig olyan tavakhoz való, amiben esetleg kutyát is fürdetnénk vagy teknősbékát is tartanánk). Előnye, hogy könnyen, gyorsan lehet dolgozni vele és olcsó. Hátránya, hogy különösen előkészítet talaj kell hozzá.
• A betonozott kerti tó elkészítése szakértelmet kíván. Speciális vízzáró adalékanyag kell a betonba. Hátránya, hogy drága, mérete korlátozott.
• Az agyagos kialakítású tó elkészítéséhez, bár szakember nem kell, annál inkább rengeteg agyag. Hátránya, hogy könnyen sérül, értem ez alatt, hogy rovarok és rágcsálók kárt tehetnek benne. Az agyag beszerzése igen költséges.

Lehet még kapni kertészeti áruházakban készre gyártott műanyag medencéket. Ezekkel nem foglalkoznék, méretük igazából csak jelképes, pár növényt és pár halat képesek eltartani.

A tervezés során el kell döntenünk, hogy hova szeretnénk megépíteni tavunkat. A hely kiválasztásánál figyelembe kell venni, hogy délben lehetőleg nagyobb része árnyékban legyen. Ezzel elkerüljük a zöldalgák túlszaporodását. Természetesen készíthetünk mi is műárnyékolót. El kell döntenünk, hogy tavunk mekkora és milyen alakú legyen. Ennek csak a fantáziánk szabhat határt, na és persze a pénztárcánk. A meder tervezésénél vegyük figyelembe, hogy halaink valószínűleg itt fognak telelni, legyen helyük vermelni. Ha átlagosan egy méter mély a tó, akkor nem lesz vele gondunk, a vize nem melegszik túl és nem szaporodnak el az algák. Vermeléshez is elég ez a vízmélység, de a biztonság kedvéért készítsünk pár gödröt, ami mélyebb.

Jól látszik a mésszel kijelölt körvonal, a markolósnak egyértelmű a munkája. A mederkialakítást azonban nekünk kell irányítani

Második lépés, a helykialakítás

Ha a tervezést befejeztük, jöhet a helykijelölés, kiásás, talajegyengetés. Kisebb tavak medrét áshatjuk magunk is, de az emberi erőnek is vannak korlátai. Érdemes keresni egy markolóst, aki – ha ügyes – fél óra alatt elvégzi azt a munkát, amit saját kezűleg akár napokig csinálnánk.

A mederkialakításnál fontos, hogy több párkányt készítsünk, ahova majd a sekély vízi növényeket fogjuk ültetni. Mikor a nagyolás kész, jöhet a talajegyengetés: fontos hogy minden éles, hegyes tárgyat eltávolítsunk. Ezek a későbbiekben kárt tehetnének a fóliában.

Párkány-kialakítás a növényeknek

Harmadik lépés, a fóliázás

A tófólia alá mindenképpen kell egy olyan anyag, ami megvédi a rágcsálóktól, rovaroktól és az esetlegesen ottmaradt hegyes tárgyaktól. Erre a legalkalmasabb a geotextília (mezőgazdasági boltban beszerezhető), de megteszi egy-egy nagyobb, régi szőnyeg vagy nagy filcdarabok is.

A kész tómeder

A fólia alá geotextília került, ez védi a fóliánkat a sérülésektől

A kiterített fólia a nap melegétől meglágyul, és könnyebben veszi fel a tó formáját

A kiterítés többemberes munka, egy 60 négyzetméteres fóliának, ami egy milliméter vastag, közel 80 kg a tömege. A fóliát a képen látható módon terítsük az előkészített meder fölé. A széleit ideiglenesen súlyozzunk le. Ezt a műveletet a legjobb olyankorra időzíteni, mikor süt a nap, és melege egy kicsit meglágyítja a fólia anyagát.

A terméskővel kirakott szegély. A felesleges fólia ez után kerül levágásra

Negyedik lépés, kezdődhet a feltöltés, telepítés

A feltöltés lényege, hogy nagyon lassan, fokozatosan, a fóliát igazgatva csináljuk. A széleken megmaradt fóliát kövezés alá, vagy egy kis gátat emelve a mögé is elrejthetjük.

Mikor már a tóban van víz, elkezdhetjük megtervezni, milyen növényeket ültetünk, és milyen halak szeretnénk beletelepíteni (bár ezek alapjait célszerű már a tó megtervezésekor észben tartani!). Bármilyen eredetű vízzel töltjük fel, hagyjuk több napig (jobb, ha több hétig) állni, mielőtt valamilyen élőlényt helyezünk bele. Azt, hogy ki milyen növényeket ültet, és milyen halakat telepít, szinte csak az egyéni ízlése dönti el. Növények közül elmaradhatatlan a tavirózsa, mely dekoratív és gyorsan nő. De említhetném még a vízililiomot vagy a vízi mentát is: mind dekoratív, szemet gyönyörködtető. Különböző kertészeti árudákban gyönyörűbbnél gyönyörűbb tavi növényeket kapni, sajnos igen borsos áron.

Növényeket beszerezhetünk vadvizekről is (nád, sás, hínárok). Ennek az az előnye, hogy nemcsak a növényt, hanem vele együtt a tó bioszférájához szükséges mikroszkopikus élőlényeket is betelepítjük, ráadásul ingyen van. Azért arra vigyázzunk, hogy védett növényt ne próbáljunk hazavinni, és a nem védetteket se gyűjtsük védett természeti területről, mert az ilyesmi a hatóságok felé sokba kerülhet… A növényeket célszerű műanyag kosárban beültetni, így a gyökerük azon belül tud terjeszkedni.

Még pár nap, és jöhetnek a halak. Halak közül mindenképp azokat a fajokat ajánlom, amelyek át tudnak telelni. Értelemszerűen ilyen a vizeinkben található halfauna. Ha ezenfelül dekoratív halakat is szeretnénk, akkor koi pontyok, aranyhalak, aranycompó jöhetnek szóba.

A halak fertőtlenítése: védi bőrüket a gombás betegségektől

A halak betelepítése

halakat hatalmas műanyag zsákban adják, ami víz mellett tiszta oxigénnel van felfújva, ezért a halak így órákig gond nélkül szállíthatók.

Természetesen lehet át nem telelő apróságokat is telepíteni, ilyen a subukin, a guppi vagy a szifó. Akvarisztikai boltban beszerezhetők, kielégítő táplálásukat ivadékokkal hálálják meg. Ezeket télire le kell halászni, és pincében, lakásban kell átteleltetni.

A subukin

Itt is, mint az akvarisztikában, figyelni kell az akklimatizálásra, vagyis a zsákon belüli víz hőmérsékletet megközelítőleg egyenlővé kell tenni a tó vízhőmérsékletével. Egyszerűen megfázhatnak a halak, vagy sokkot kapnak, ha ezt elmulasztjuk. Kiengedésük előtt rakjuk bele őket egy fél órára zsákostól a tó vízébe.

Ötödik lépés, utógondozás

Ha jól terveztük a tavat, akkor igazából nincs vele a későbbiekben mit tennünk. Kialakul egy önfenntartó bioszféra. Halainkat, ha nagy mennyiségben helyeztük a vízbe, etetnünk kell. Kis mennyiségnél a tó eltartja őket. Az etetőanyagokat bármely akvarisztikai boltban beszerezhetjük. Jómagam csak a téli időszakra való felkészítéskor szoktam etetni őket bolti élelemmel. Más esetben néha kapnak kenyeret. Mikor vendég jön vagy kisgyerek: ámulnak a szinte kézből evő pontyok láttán.

A víz tisztasága fokozható szűrők segítségével, azonban egy tó sem olyan átlátszó, mint az ivóvíz. Aki szűrni szeretné, forduljon szakemberhez tanácsért. A vizet különböző vegyszerekkel is lehet tisztítani.

Nyáron, nagy melegben lecsökken a víz oxigénfelvevő képessége, ilyenkor nagy segítség a szökőkút vagy egy dekoratív csobogó.

Egyszerű, kőből épített csobogó

Etetőgyűrű, hogy a lebegő etetőanyag ne terüljön szét a tavon

                                    Hegedűs Dávid