Bokorugró hármashorog készítése

A csukapergetős fórumon a közelmúltban jó kis ötletbörze bontakozott ki a különféle védett horgos megoldásokról. Az Interneten rákeresve a „weedless treble hook” kulcsszavakra, még további tippeket gyűjtöttem be, és próbaképpen elkészítettem a legegyszerűbbnek tűnő verziót. A közelmúltban lezajlott MAHOR pergető kupa pötrétei fordulója pedig kiváló tesztpálya volt ahhoz, hogy megbizonyosodjak róla: a megoldás akadóálló, és egyben fogós is. Így a prototípus után legyártottam az első szériát, és végigfotóztam a készítés egyes mozzanatait, amit most megosztok a barkácsoló kedvű pergető társaimmal.

A csukára pergető horgászoknak nem kell különösebben ecsetelni a bokorugró horog előnyeit. Kedvenc halunk rendszerint a legvadabb akadók mélyén kelleti magát, ahová bedobni be tudjuk ugyan a műcsalit, de az egyszer se biztos, hogy ki is húzzuk onnan. A csónakos pecás ilyenkor átkozódik egy sort, aztán odaevez, és kipiszkálja, vagy ellenkező irányból húzva kiszabadítja a horgot. A parti horgásznak marad a reménykedés, és a nyers erő: az erős fonott zsinórral kijön a fél erdő, vagy kihajlik/eltörik a horog, végső esetben bent marad a villantó. De akár csónakból, akár partról dobálunk, egy ilyen incidens után legjobb elhagyni a szétgázolt pályát, és háborítatlan vizekre evezni. Ezektől a bosszúságoktól kímélhetjük meg magunkat, ha védett horgot használunk.

A bokorugró horog lelke a jó minőségű, vékony acéldrót

A gyári védett horgos műcsaliknak gyakori hibája, hogy túl durva a horog hegyét védő huzal, így nem csak a leakadást, de a halfogást is meggátolja. A 14-es számú citerahúr csupán 0,30 mm átmérőjű. Ez a megfelelő vastagság a csukázó villantók 1-2-4-es méretű hármashorgaihoz. Elég merev ahhoz, hogy az akadóktól eltérítse a horgot, de a hal szájában már elhajlik, és szabad utat enged a horoghegy behatolásának. Kisebb méretű horgokhoz finomabb (16-18-as) húr alkalmasabb lehet. Hangszerboltokban 2-300 Ft körüli áron kapható egy csomag húr, ami kb. 2-3 métert tartalmaz.

A műlegyező horgászok által használt cérnaorsó tartó egyszerűsíti a munkánkat

Ilyen segédeszközt készen is kapunk néhány 100 forintért (alsó), de házilag is elkészíthető egy erősebb drót, fültisztító pálcika, varrógép cérnaorsó, és egy csavar felhasználásával (felső).

A horog rögzítéséhez ismét a legyezőhorgászok segédeszközét, a horogsatut használhatjuk

A képen látható darab szintén házi készítésű. Akár egy műszerész satu is megfelel a célnak, de végső soron szabad kézben is megoldható a dolog, csak néha kevésnek tűnik a majd két kezünk :-)

Vágjunk le a horog méretével összhangban 2 darab drótot, és hajlítsuk meg a képen látható módon

A visszahajlításnak azért van jelentősége, mert így stabilan áll, nem fordulhat el a drót a kötés alatt.

Rögzítsük a cérnát a horog szárán néhány menetes alapkötéssel

Lehetőleg műszálas, jó erős, de vékony cérnát válasszunk. A vastag, fekete cérnát a fotók jobb láthatósága kedvéért használtam. Ennél vékonyabb cérnával sokkal csinosabb, egyenletesebb kötést is készíthetünk, de az sem végzetes, ha kicsit bumfordira sikerül a pólya. A horoghegyek közelében bánjunk óvatosan a feszes fonállal, mert ha hozzáér, úgy elpattan, mint a damil a csuka fogán!

Kössük a félbe hajtott húrt a horog kétágú oldalára

Fordítsuk meg a horgot, és rögzítsük a másik oldalán az egyszálú drótot is

Kötözzük a drótszálakat jó szoros menetekkel a horog szárához

A horogkötéshez hasonló, 5-6 menetes befejezéssel zárjuk le a kötést

A záró kötéshez a cérnából egy hurkot alakítunk. A függőlegesen álló szálat néhányszor körbetekerjük a horog szára körül, végül a szabad véget szorosra húzzuk, és levágjuk. Akinek nem megy, az egy varrótű segítségével is megoldhatja a cérna végének behúzását a kötés alá.

Pár csepp pillanatragasztóval átitatva rögzítsük a cérna bandázst

Erre a célra hagyományos, folyós ragasztót, esetleg lakkot használjunk. Az újabb, géles pillanatragasztók kevésbé alkalmasak, mert nem hatolnak be megfelelően a kötés alá.

Alkoholos filctollal a horog színére festhetjük a fehér cérnát is

A ragasztó megszilárdulása után, hajlítsuk a szálakat a horog hegyéhez 1-2 mm-re, és a felesleget csípjük le. A drótszálak kb. 2-3 mm-rel érjenek túl a horoghegy vonalán

Az így felszerelt villantót már bátran végighúzhatjuk a tuskók között!

A szerelhető horgú körforgó villantóra, a bokorugró szálakkal egyidőben, akár bojtot is köthetünk

A sügérnek…

…sőt még a jásznak(!) sem volt akadály a bokorugró horog

Néhány napi tesztelés után, igen kedvezőek a tapasztalataim a bokorugró horoggal. A beakadások száma töredékére csökkent. Leggyakrabban kis döccenés, vagy koppanás jelzi, hogy most akadt volna el a hagyományos hármashorog. De nem csak a durva akadók ellen hatásos a védett horog. A víz fenekére leengedett villantó gyakran fog mindenféle vicket-vackot, falevelet, kagylóhéjat, hínárszálat, ami megbénítja a csali mozgását. Az ilyesféle „fogások” száma is drasztikusan csökken a javasolt megoldással.

Na és mi a helyzet a halakkal? A sokadik „kapufa” után hajlamos az ember mindenben – így a védett horogban is – keresni a hibát. A finnyás, ideges, csipkedős kapások idején valóban lehetséges, hogy egy „pucér” horog jobban akadna. Azonban vannak olyan időszakok is, amikor torokra veszik a csukák a villantót. Ilyenkor egyáltalán nem érzékelhető a különbség a bokorugró és a sima horog fogóssága között.

Eredményes barkácsolást és sok szép halat kívánok a védett horgokra!

Benyhe Jáno